Segíti, vagy bünteti a kormány a hajléktalanokat?

Az elmúlt héten tematizálta a média egy részét az a vélekedés, hogy a kormány, illetve a FIDESZ meg kívánja szüntetni a hajléktalantelepeket és szigorú büntetéseket készülnek kiszabni a hajléktalanellenes szabályok megsértőire. Egy valamiről nem tesz említést a média és a hullámra felült politikai pártok, pedig nem elhanyagolható a dolog.

Szeptember 26-án, tehát jóval a most kárhoztatott törvényjavaslat benyújtása előtt jelent meg egy olyan pályázat, amelyikkel az utcán élő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének, foglalkoztathatóságának elősegítését, sikeres munkaerő-piaci integrációját kívánják megalapozni. A pályázathoz Közép-Magyarországon 505 millió, a többi régióban pedig összesen 1,54 milliárd forint forrást rendeltek.

Budapest vezetése már egy éve küzd az ellen, hogy megtisztítsa a közterületeket a hajléktalanoktól. Természetesen nem tiltják meg még a sétálást is, de nem engedik a közterületeken való alvást, az aluljárókban történő anyagcserét. A tiltó rendelkezésekkel egyidejűleg a város további forrást biztosított a budapesti hajléktalanellátás működésére. Nem hiszem, hogy józanul gondolkodó ember ennek jogos voltát tagadná. A mosdatlan, beteg, sajnos nagyon gyakran alkoholista emberek köztéren lakása nem csupán látványnak rossz (bár ez is lehet szempont), de közegészségügyi vonatkozásban is veszélyes. Az ellátatlan betegek, maguk alá piszkító és ebben alvó részegek, az ezzel járó higiénés állapotok fertőzésveszélyt hordoznak, amelynek megelőzése a város feladata.

A főpolgármester állítása szerint a város és a városban tevékenykedő civil szervezetek rendelkeznek elegendő, kulturált emberi környezetet biztosító szálláshellyel. A tiltás ellenzői szerint azonban a hajléktalanok félnek ott, féltik csekély, egy szatyorban elférő tulajdonukat, egyébként is mint mondják, minden embernek joga van ott és úgy élni, ahol jónak látja. Feltételezem, azt is hozzágondolják, hogy egészen addig, amíg ezzel mások jogos érdekeit nem sértik. Ha hozzágondolják, akkor a kör be is zárult, visszatértünk a kályhához.

A szeptemberben megjelent és egészen e hó végéig beadható pályázat afelé szeretne lépni, hogy a hajléktalanokat visszaterelje – jelentős lelki és anyagi támogatást biztosítva – a normális életbe. Ez mindannyiunk érdeke és nem is könnyű végigjárni ezt az utat. Biztosan nehezebb, mint politikusként, ahelyett, hogy javító, jobbító javaslatokat fogalmazna meg az ebből élő képviselő, egyszerűen kifeküdni a Parlament elé.

A pályázatról itt olvashat többet