LMP - Biztosítani kell az objektív forráselosztási rendszert

A közelmúltban megkerestünk néhány, a politikai paletta különböző pontjain elhelyezkedő, a 2010-es országgyűlési választásokon indulni kívánó pártot, mi a véleményük a pályázati rendszerről. Másodikként az LMP válaszolt.

A pártokat arra kértük, hogy összegezzék és írják meg nekünk a párt uniós és egyéb pályázati rendszerekkel kapcsolatos elképzeléseit. Kértük azt is, hogy a fogalmazás során vegyék figyelembe elküldött kérdéseinket is.

A Lehet Más a Politika válasza

Sohasem látott nagyságú külső forrás lehívásának lehetőségéhez jutott Magyarország a 2007-2013 közötti időszakban. Önök szerint megfelelő módon élt a lehetőséggel az ország ezen pályázati források időarányos felhasználása során?

Ez nem vélemény kérdése, hanem egyszerű ténykérdés, hiszen már látható: nem használtuk fel az időarányosság elvének megfelelő ütemében a támogatásokat. Az igaz, hogy más országokhoz képest viszonylag jól állunk, ám a forráslehívás sebessége nemhogy nem jó mutató, hanem kontraproduktív is: értelmetlen költekezésre sarkall, ha csak az lebeg a szemünk előtt, hogy bármire, de el kell gyorsan költeni a pénzt. Emellett a strukturális alapok pályázati kiírásainak kialakításakor a kormányzat sokszor elmulasztotta az érdemi társadalmi részvételt, aminek hatásai érezhetőek is lettek, hiszen számos kiírásra nem volt elegendő pályázó, a pályázatok lebonyolíthatósága számos nehézséget teremt. A strukturális alapok igyekeztek minél több forrást megtartani az állami szférában, ezáltal széleskörű társadalmi réteget zártak ki.

Változtatnának-e Önök az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) forrásainak felhasználásában? Megítélésük szerint érvényesül-e a források elosztásánál a semlegesség elve?

Sajnos nem érvényesül a semlegesség elve, de az alapvető bölcsesség elve is megkérdőjelezhető – ezért az LMP alapjaiban alakítaná át a forrásfelhasználás rendszerét. Európai Uniós szinten az élvonalban járunk nagy beruházások megvalósításában, és az elmúlt időszak korrupciós ügyei nagy százalékban kötődnek az ilyen forrásfelhasználáshoz.

Az ÚMFT forráselosztási rendszerének alapvető hibája, hogy szemléletében elejétől kezdve az infrastrukturális fejlesztésekre koncentrálta forrásait, ahelyett, hogy egy bölcs humánerőforrás fejlesztés valósult volna meg. Ebben a tekintetben a leginkább elhibázott programok a túlméretezett szálláshely- és termálfürdő fejlesztések, a főtér-rekonstrukció típusú szépítgetések, illetve a közúti és vasúti gigaberuházások, és a 4-es metró.

Egy centralizációt csökkentő, fenntarthatóságot szolgáló gazdaságfejlesztésre van szükség, amely érdemi hatással koncentrál a kis és középvállalkozásokra, meglátva az azokban rejlő foglalkoztató potenciált. Ennek eszköze az egyedi, kiemelt projektek, illetve a hosszadalmas egyedi elbírálásos pályázatok helyett a több, kis összegű, de mindenki számára könnyen elérhető (global grant típusú) pályázat; a „puha” eszközök – visszatérítendő támogatások, kamattámogatás, stb. - bővebb alkalmazása.

Az eddigi gyakorlat komoly környezeti kockázatokkal megvalósuló megaberuházások támogatásával alapjaiban veszélyeztette az ország hosszú távú reményeit a fenntarthatóság megteremtésére. Sajnos sok értelmetlen nagyberuházást már drágább lenne megállítani, mint végigvinni (4-es metró, más KÖZOP-os vasúti és autópálya fejlesztések). De ahol lehet, csökkenteni kell.

Magyarország a mezőgazdasági termelés és a vidékfejlesztés támogatására kapott forrásokat az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban (ÚMVP) használja fel. Mi a véleményük az ÚMVP pályázati rendszeréről, terveznek-e változtatásokat a rendszerben?

Teljes átalakítás szükséges – ez a vidékfejlesztési programunk egyik alapköve. A nemzeti agrártámogatások és a vidékfejlesztési források túlnyomó többsége egy elenyészően kis kedvezményezetti körhöz jut el, és rendkívül gyenge a hatékonysággal szolgálja a vidék népesség megtartóerejét, a vidéki munkahelyek fenntartását, vagy egyáltalán a mezőgazdaság termelési színvonalának javulását. Ezzel szemben ezek a támogatások jelenleg a nagygazdaságok még nagyobbá válásának irányába hatnak, így az intenzív mezőgazdaság térhódítását és – többek között – a gázolajfogyasztás növelését erősítik. Jelen formájában az ÚMVP rendszere a kis gazdaságok eltűnéséhez vezet, és tovább csökkenti a mezőgazdaság foglalkoztatási erejét, mert a „fejlesztés” alatt kizárólag a technológiai fejlesztést szolgálja.

Elképzelésünkben egy ideális birtokszerkezet megteremtését célozná a támogatási rendszer, több kisebb gazdaságot erősítene, a helyi termelés, helyi piacok és helyi egészséges élelmiszerláncok megteremtéséhez nyújtana segítséget. A támogatás alapja a foglalkoztató erő lenne. Meghatározott területnagyság fölött támogatási plafon megállapítását tarjuk indokoltnak. Az LMP szorgalmazza, hogy a vidékfejlesztési források az agrárium mellett minél több olyan, a fenntarthatóság megteremtését szolgáló, a természeti erőforrást nem veszélyeztető szolgáltatást segítsenek, mint a vadászati turizmus, ökoturizmus, falusi- vagy agrárturizmus, helyi kisipari tevékenységek vagy a hagyományos foglalkozások. A vidékfejlesztési forrásoknak szolgálnia kell a vidék népességmegtartó erejét a közszolgáltatások megőrzése, sok helyen helyreállítása által.

A civil társadalom támogatásának egyik fontos eszköze a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA). Az NCA létrehozói szerint a legdemokratikusabb módon működő, a kormányzati szándékoktól függetlenített alap. Mit gondolnak Önök erről, változtatnának-e az Alapprogram működésén és forrásain?

Az NCA rendszerének fenntartása nem kérdéses, de működési rendszerének formálása meggondolandó. A forrásain csupán annyit szeretnénk alakítani, hogy végre esély legyen a létrehozó jogalkotói szándék megvalósulására, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően megtörténjen az alapprogramban lévő források növekedése. Érdemi forrásnövekedésre van szükség! A harmadik szektor nagyon fontos közfeladatokat lát el ezekből a forrásokból, például a gazdasági válság hatásait mérséklő programok által, melyek segítségével sok-sok munkahelyet tartanak fenn közvetlenül és közvetetten. Sajnos a civil források is az elsők között voltak az elmúlt időszakban, amin vágott a kormányzat, holott a támogatások jó része közteherként, forgalmi adóként visszajut a költségvetésbe.

A többszöri forrásbefagyasztás és keretcsökkentés után végre reál értékben megvalósuló keretnövekedésnek meg kell valósulnia, hiszen egyre több a pályázó, egyre több a jó program. Emellett azonban nagyon szükség van a rendszer megtisztítására. A forráselosztás kapcsán időnként visszatérő anomáliák megakadályozása, a pártok részére pedig egy érdemi kontroll megteremtése fontos tennivaló. A „civilek” kifejezés tisztázására, jogszabályi szinten való definiálására egyre nagyobb szükség van, hiszen a harmadik szektor működésére egyre nagyobb hatással van a másik két szektor, és egyre több a nem alulról szerveződő, nem civil alapon létrejött szervezet. Az NCA forrásaira sajnos egyre több pártközeli „civil” mozdul rá, ami az egész szektor számára káros hatással van.

A Nemzeti Kulturális Alap célja a kulturális szféra támogatása. A különböző szakmai kollégiumok a kultúra minden területe számára kínálják forrásaikat. Sokak szerint a magyar kulturális élet legfontosabb támogatója az NKA. Mit gondolnak erről Önök.

Példaértékű az, ahogy a Nemzeti Kulturális Alap megőrizte független működését, és alapvetően fontos szerepet tölt be a kultúra támogatásában. Az azonban szerintünk tény, hogy a rendelkezésre álló forrásai az NKA-nak is szűkösek, és a kultúra ápolására több forrást kell fordítanunk, amelyben egyaránt szükséges a hagyományaink, nemzeti kultúránk védelme épp úgy, mint a kortárs kultúra támogatása.

Biztosítani kell az objektív forráselosztási rendszert, és az NKA jó példája lehet annak, hogy miként lehet az EU által kínált lehetőségek kihasználásával gyarapítanunk az ilyen ágazati kormányzati alapok forrásait, beleértve a társadalmi célú környezet- és természetvédelmi, ifjúsági forrásokat is.