Bízd a gyerekekre!

Beadási határidő: 2010. április 9.

"Bízd a gyerekekre!" gyermekrajz pályázat

A pályázat kiírója: Közelítés Művészeti Galéria és az Apró Léptek Alapítvány

Lehetséges pályamunkák: Bármilyen technikával készült rajz vagy festmény, amely az alább mellékelt 7 vers bármelyikének ábrázolására készült. A munkák mérete tetszőleges, egy alkotó, maximum öt képpel pályázhat. Kérjük, hogy a postázáshoz használt borítékban, külön lapon tüntessék fel a következőket:
- pályázó gyermek nevét, korát, címét,

- a szülő vagy felkészítő tanár elérhetőségét,
- a vers címét, amihez az illusztráció készült

A pályázók köre: Pályázhat bármely óvodás vagy alsó tagozatos általános iskolás Magyarországról, vagy a határokon túlról

A pályamunkákat az alábbi címre kérjük beküldeni:
Apró Léptek Alapítvány
7623 Pécs, Tompa Mihály utca 13.

Beadási határidő: 2010. április 9.

Értékelés: a pályamunkákat zsűri értékeli. A beérkezett képek kiállításon kerülnek bemutatásra, 2010 májusában. A pályamunkák elemeinek felhasználásával a pécsi Fecskefészek Gyermekotthon és Bölcsőde (és más gyermekintézmények) falait díszítjük, oly módon, hogy a rajzokat művészek fogják a falakra "varázsolni". A pályázat eredményét az alapítvány honlapján tesszük közzé (www.aproleptek.ini.hu), a nyerteseket postán értesítjük.

Nyeremények: a zsűri által kiválasztott képek alkotója tárgyjutalomban részesül (könyv, kreatív eszközök, játékok). Minden alkotót meghívunk a kiállítás megnyitójára, ami egyben a megszépült intézmény avatója is lesz, előreláthatólag 2010 májusában.

A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kapható:
Dorsics Orsolya kuratóriumi elnök: 30- 575-5957

A kiírók fenntartják a jogot, hogy a pályázatot megfelelő pályamű hiányában eredménytelennek nyilvánítsák. A pályázat beadásával a pályázó hozzájárul, hogy neve feltüntetése mellett munkái további térítésmentes felhasználásra kerüljenek.

A képek a következő versekhez készülhetnek:

Nánai-Szűcs Dóra: Tudomány

Az iskolában csupa fontos dolgot tanulok.
Hogy a medvének bőrizomtömlője van.
a macskának izmos haslába,
a zsiráfnak tépőcsőre,
a ló petével szaporodik.
A jácint elevenszülő és első táplálékszerző körútjára
elkíséri kicsinyeit.
A gyerek teljes átalakulással fejlődik.
Bebábozódás után elmegyek az Állatkertbe megnézni az EMBEREKET!

Gyurcsák Nikolett: Ideges vagyok

Ideges vagyok
a villamosmegállóban.
Az autóknak piros,
a villamosnak zöld.
Gyere ide gyorsan,
mert szétesik a föld!

Grossman Marci-Grossman Gréti: Békamuzsika

Béka brekeg kinn a parton,
Hallgatja egy öreg plankton,
Hogyha jönne erre gólya,
Nem szólna a békanóta.

Csák Hanna: Miért jó, ha van testvéred?

Azért jó, ha van egy testvéred,
mert tudsz vele játszani.
De azért rossz, ha van testvéred,
mert mindig árulkodik.
Így sem jó,
Meg úgy sem jó.

Kocsubej Péter: Tigrisbunda

Tigris mancsa
sok a karma
s a teste, az sincs festve.

Mégis, mégis levadásszák,
s a bundáját elhalásszák.
Ettől szépül a szalon,
otthont talál a falakon.

Vajda Nóra Anna: Ha lenne egy lovam

Ha lenne egy lovam, sokat lovagolnék rajta!
Rajta mennék a suliba.
Talán még a kocsi se kéne!
Mindenki csak engem bámulna. Az biztos!

De hát mi csak két szobás panelben lakunk.
És anya, meg apa szerint túl nagy felelősség egy lovat tartani.

Mondom, tartjuk majd a nagyiéknál!
De apa azt feleli: Ők építkeznek! Biztos nehezükre esne!
Akkor tartjuk majd a pincében, mondom én.
De anya azt feleli: A pincében szegény ló megfagyna.
Hugi mondja: Majd betakarjuk!

Anya megint rávágja persze: Az nem elég neki, a pincében nagyon hideg van.
De én erre azt mondom: Akkor majd a fürdőkádban tartjuk!

Lackfi János: Zsámbéki kör

Este van, este van, zsibong az egész ház,
(- Bejöjjön? Ne jöjjön?) A homály kinn bénáz.
Meglocsolva a kert, dolgozhat a vakond,
Egyik túrás mozog, látni az ablakon.
Vagy tán csak a sötét játszik a szemünkkel,
Az előbb a sufni, most a bokor tűnt el.
Az egészet mindjárt egy óriás befalja,
Gyomorkorgás-formán kél a tücsök hangja.
Teraszon egy ketrec, benne nyúl motoszkál,
Tudja, hogy Johanna répahéjat hoz már.
Féltékeny a Bogáncs, nem is marad nyugton,
Ám kap egy kis répát, csámcsog rajt, mint húson.
Fészekből kiesett tollgombóc-fióka,
Benn a nagyszobában trónol reggel óta,
Ágnes etetgeti léggyel meg tojással,
Büszke, mert anyuka lett belőle mára.
Mint dobócsillagok, denevérhad röpköd,
Égre láthatatlan ultrahangot köpköd.
Az előszobában sok iskolatáska,
Még aki akarna, sem léphetne másra.
Hiába civódik sok gyerekkel anyja,
Cuccait mindegyik folyton szertehagyja.
Anyai kérésre hümmögve rábólint,
S elfelejti gyorsan, még nem ér ajtóig.
Simon a meséit asztal mellett ontja,
Ámulva hallgatja Margit és Dorottya.
Fura jármű-szemlén járt a fiú tegnap,
Beszédében most is kerekek forognak.
Guruló koporsó, torta, budi, medve,
Kormánnyal, motorral mind fel volt szerelve.
Nekiiramodtak dombnak és lejtőnek,
Apró darabokra sokan összetörtek.
Számítógép a Föld, van rajta egy nagy lyuk,
Képernyőnek hívják, azt bámulja apjuk.
Hottentotta nyelven nézi a szótárat,
Kap sok üzenetet, szeme könnybe lábad.
Tölti a honlapot, fordítja a verset,
Nyüstöli a nyelvet, a főttet s a nyerset.
Fülig elmerülve virtuális vízben
Szövegben lubickol, hét határon innen.
Papírt kunyerálni most beszalad Ágnes,
Munkából kihúzza apját, mint a mágnes.
- Nem ingyen a papír, ára van ám annak!
Papír-vám fejében nagy puszik csattannak.
Sarlóját felveszi végtére a gazda,
Még el-el turkálgat hegyével a gazba,
Keservesen látja, hogy sok van még hátra,
Se vége, se hossza ez a betűtábla!
Aztán nagy sóhajjal kapcsolván a gépet
Munkából hazatér, agyából kilépked.
Eddigre a lányok már süteményt sütnek,
Az arcuk kipirult, a tészta most sül meg.
A sütő mint tárló, úszik aranyszínben,
S mint egy múzeumban, világít a kincs benn.
Némi noszogatás kell a terítéshez,
Ha kés van, nincs villa, s nincs tányér, ha kés lesz.
Ha megvan már minden, a sót hova tették,
Kinél lehet a vaj, paradicsom lesz még?
Múlatják az időt efféle kérdések,
Cincognak a villák, csattognak a kések.
Mondják, magyar nem szól, míg nincs hasa telve.
Hogy ez ma nem így van, bizony nagy szerencse.
Mert míg megtömődnek lassanként a gyomrok,
Töltik a levegőt beszédek és gondok.

Ki-ki elszidja itt a tanárt, diákot,
Szívéről legurít sok követ, nagy átkot,
Mire mindannyian jól bevacsoráznak,
Leeresztik minden bajuk, mint egy kádat.
Próbál más fejében ki-ki tenni rendet,
S mert ezt más nem hagyja, összeveszekednek.
S ha a huzakodás a plafonig ér fel,
Szülők boronálják széles gereblyével.

Felugat a kutya. - Ki jön ilyen este?
Ládával, vödörrel ez Bokodi Eszter!
A vödörben eper, a ládában meg meggy,
Ajándékként hozza, a kertjükben termett.
Sajnálja fán-bokron látni ott rohadni,
Gyermekeik nagyok, nem fogy el már annyi.
Úgyhogy a gyümölccsel, máskor meg zöldséggel
Beállít nemegyszer, hinti nagy bőséggel.

A vén szomszédasszony, ki van másfél mázsa,
Ekkor nyitja száját esti káromlására.
Közben a család a szobát csendesíti,
Villanylepel helyett sötéttel teríti.
Magukat gyertyákkal árny közé beássák,
A szoba nagy bárka, jöhet az imádság.
Szavakból híd épül, járni lehet rajta,
Énekkel lépdelnek át a túli partra.

Jó későre jár már, mars mindenki ágyba!
Még most következik néhány mini-dráma.
- Ki mosott már fogat, hajat, kezet, mindent?
Holnap korán keltek, ne olvasd a könyved!
A számítógéped kapcsold ki, fiacskám!
Kicsiknek lesz mese, de alvás jön aztán!
Tücsök darálja most a mákos sötétet:
Álmot termelgetnek az agy nevű gépek.