Európai Szén- és Acélközösség

Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK, angolul European Coal and Steel Community, ECSC) más néven Montánuniót 1951-ben alapította Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén, hogy megelőzzenek egy újabb háborút (párizsi szerződés). A szén- és acélipar központi ellenőrzése ugyanis lehetetlenné teszi az egyes államok önálló háborús felkészülését. A terv Jean Monnet francia közgazdász ötletén alapult, amelyet felkarolt a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman. Az Egyesült Államok is támogatta a kezdeményezést.

Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és az Európai Unió alapja. Politikai szerepén túl fontos gazdasági előnyökkel is járt, mivel az 1940-es – 50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására.

A Párizsi Szerződés 1952. július 23-án lépett életbe, de csak 50 évre szólt. Az ESZAK 2002. július 23-án megszűnt, kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak.

Az ESZAK legfontosabb szervei:

- Főhatóság: 9 tagja van (Franciaország, Németország, Olaszország 2-2, a többi állam 1-1 taggal képviselteti magát, a mai Európai Bizottság elődje)

- Miniszterek Tanácsa: a 6 ország nehézipari miniszterei a tagjai (ez ma az Európai Unió fő döntéshozó szerve)
- Közgyűlés: 78 fő, Strasbourgban üléseztek (ebből alakult ki a mai Európai Parlament)