Nem feltétlenül egy pályázati portál feladata, hogy egy probléma pályázati úton való megoldása ellen érveljen, most sem teszem. De amit az LMP javasolt a háztartási energia árának csökkentésével szemben, az legalább vitatható és mindenképpen kijelenthető, hogy nem megoldás a tömegek számára.

Mert mi is történt? A kormány bejelentette, hogy tíz százalékkal csökkenti a háztartási energia árát. Azt is kommunikálja a kormányzat, hogy nyárra megoldást találnak az összes rezsiköltség csökkentésére. A dolog természetéből adódik Magyarországon, hogy az ellenzéki szervezetek támadják a támadhatatlant. Mert vajon ki az, aki nem örül annak, ha tíz százalékkal csökken a kifizetendő költség?

Az mára világossá vált, hogy néhány ellenzéki párt aggodalmai ellenére mindenkinél megvalósul a tíz százalékos csökkenés. Bár még keresik a fogást itt-ott, de sokáig saját választóik érdekeivel nem mehetnek szembe. És akkor jött az LMP javaslata. Vágó Gábor szerint nem a költséget kellett volna csökkenteni, helyette energetikai korszerűsítést kellene tömegesen megvalósítani. Pályázatokkal nyilván, hivatkozott is a 11,5 milliárdos pályázati keret azonnali kimerülésére. Vágó Gábornak tökéletesen igaza van. No nem abban, hogy a rezsicsökkentés rossz, hanem abban, hogy a hosszú távú megoldás a felelősségteljes felhasználás, és az energetikai berendezések korszerűsítése. De.

Két dolgot nem vett figyelembe és ezért gondolom azt, hogy igazából inkább az LMP identitásához tartozó klisék pufogtatása volt a célja, mint a probléma megoldása. Úgy mond rosszalló mondatokat az azonnali rezsicsökkentésről, hogy helyette csak hosszú évek alatt megvalósítható megoldást kínál. De lássuk, mit is felejtett el Vágó képviselő!

A közép-európai országok energiaellátó rendszereit, a háztartási energiát szolgáltató vállalatokat nyugati, nagy tőkét mozgósítani tudó vállalatok vásárolták fel. Magyarországon ráadásul a biztonságos gázellátást is privatizálták, az ország gázimportjáról egy orosz és egy német vállalkozás kötött szerződést. A piacra belépő tőke az árképzést is a régióra szabta, olyan szempontok szerint, amit odahaza nem tehettek volna meg. Hogy ez nem csak nálunk okoz társadalmi feszültségeket, azt az elmúlt napok bulgáriai eseményei bizonyítják.

Arra sem feltétlenül figyelt a képviselő úr, hogy az elmúlt években Magyarországon számos pályázatot írtak ki korszerű berendezések beszerzésére, ablakcserére, hőszigetelésre. A pályázatokat ismerők bizonyára emlékeznek a panelprogramokra, a hűtőgép-, mosógép- és izzócsere programokra is. Egyik sem ért el nagy tömegekhez, a háztartások alig érzékelhető arányában sikerült csökkenteni a költségeket. A költségcsökkentéshez aránytalanul magas költségvetési forrásokat kellett biztosítani.

Mert az energiafelhasználást segítő berendezések, műszaki megoldások bizony nagyon drágák, megtérülésük pedig hosszú évekbe telik.

Éppen ezekben a hetekben nyíltak meg a pályázatok a KEOP (Környezet és Energia Operatív Program) keretében kiírt energia programokra. 60-85 % támogatási intenzitással, utóbbi a közfeladatot ellátó szervezeteknek. Egyéb szervezeteknek, vállalkozásoknak 40 % önrészt kell biztosítani. A költségek pedig óriásiak, a KEOP pályázatok projektjei jellemzően alsó hangon is tízmilliósak. A már említett háztartásigép-csere, vagy izzócsere programokat az energiakvóta eladásából finanszírozták, ezek az összegek azonban a probléma megoldásához annyira csekélyek, hogy nem is nagyon látszanak. Képzeljünk el egy nagy poharat, amibe három csepp vizet töltenek.

A másik probléma az, hogy a pályázati rendszereket nem lehet annyira egyszerűre állítani, hogy mindenki kezelni tudja. Sem az online, sem a papír alapú rendszereket. A lakosság jelentős része, sőt épp a legrászorultabbak nem képes kezelni ezeket. Ha pedig pályázatíróra szorulnak, azért nyilván fizetni kell, ez emeli a költségeket.

Játsszunk el egy pillanatra a szükséges források számításaival. Egy konkrét példát had hozzak ennek illusztrálására. Egy ötven férőhelyes, 25 éve épített idősek otthona azért pályázott két évvel ezelőtt az egyik KEOP pályázaton, hogy le tudjanak válni a távhőszolgáltatóról, korszerű nyílászárókat építsenek be és megoldják a hatékony homlokzati hőszigetelést. A projekt költségvetése 120 millió forint, a pályázati támogatás 72 millió forint volt. A pályázónak tehát 48 millió forintot kellett önrészként előteremteni. Csak önrészként majd egymilliót férőhelyenként! Tetszenek érteni, hogy mire gondolok?

De próbáljuk ezt lefordítani egy átlagos családi ház méretére. Korszerű kazán, vagy geotermikus energia beépítése lenne a jó? Hosszú távon egyértelműen a geotermikus energia. Ennek berendezései egy 100 négyzetméteres épület esetében ideális esetben 5-6 millióba kerülnek. Szükséges hozzá egy a fűtőközeget keringető berendezés, fal- vagy padlófűtési rendszer. Jó ha van napkollektor a tetőn a használati melegvíz előállítására és napelemek a keringető berendezés működtetéséhez. Ha nyílászárócserét és hőszigetelést is szeretnénk, akkor a beruházás költségei alaphangon 10-15 millióra rúgnak. Megtérülés? 8-10 év. Hogy az ilyen korszerűsítés a jövő útja? Ez egyértelmű. Hogy erre nem sok háztartásnak van megfelelő forrása? Az is egyértelmű.

Ha az állam megfelelő forrást tudna előteremteni önrészre, akkor is évente százmilliárdok kellenének ahhoz, hogy a háztartások 1-2 százalékát korszerűsítsék! Ha a következő hatéves ciklusban Magyarországra érkező kohéziós források minden centjét energiaracionalizálásra fordítaná az ország (és persze hozzátenne az uniós forrásokhoz 15 % nemzeti forrást is), akkor is legfeljebb az energiafelhasználó berendezések, épületek 25-30 %-át lehetne csak korszerűsíteni.

Az energiakorszerűsítés drága. Az áram és a gáz ára pedig magas. Az energiaszolgáltatók árai nem a Nyugat-Európában alkalmazott, gazdaságilag racionális és etikus módszerek alapján kalkuláltak. Valaki azt írta nekem, hogy az egész árcsökkentés oka a szavazatszerzés. Azt azonban nem értem, hogy ez miért meglepő? Persze hogy az! A választók arra szavaznak, akik életkörülményeiket javítják. A szocialista kormányok ezt úgy oldották meg, hogy gazdasági teljesítmény nélkül osztották a szociális juttatásokat, növelve ezzel az ország eladósodottságát. Most úgy sikerült 10 százalékkal csökkenteni a költségeket, hogy arra állami forrást nem kellett fordítani, a csökkentés pedig mindenkinél látszik.

Igaza van az LMP-nek, hogy igénybe kell venni a pályázati forrásokat az energiafelhasználás hosszú távú racionalizálására. Fontos, hogy növekedjen a lakosság tudatos energiahasználata. De úgy vélem nem szabad a pályázati forrásokat úgy beállítani, mintha segítségükkel egy csapásra mindent meg lehetne oldani, másrészt ismerem a régi mondást: kétszer ad, aki gyorsan ad. Hogy ezzel szavazatokat is szerez? Hát persze. Vagy ez a baj?